Interjú Bessenyei Péterrel

„Ezek a szárazborok nekem sokkal jobban tetszenek bárminél”

Hogy ismerted meg a mádi bort, honnan a kötődés?

Korábbról kezdeném. Több mint 30 éve Verebélyi Koppány orvos barátomnál voltam Párizsban, az ő borospincéjében kezdtem ismerkedni a borok világával. Addig ittam mindent, mint az akkori fiatalok, bort is persze, de nem értékeltem. Ő kezdte el megmutatni, hogy egy bort hogyan kellene megközelíteni, mit lehet benne keresni és találni, mik a szépségek, a borhibák. A bor szeretete nálam szerintem innen datálódik. Ebből kifolyólag nagyon sokáig a francia borok voltak az etalon, részben mert ott kezdtem, és ugye van egy óriási imázsa, marketingje. Aztán ahogy egyre jobban belemerültem a borok világába, kezdtem felfedezni az újvilági borokat, az olasz borokat és így tovább, aztán azon kaptam magam az elmúlt 15 évben, hogy ha szeretnék inni egy igazán finom bort, akkor gyerünk haza. Nem vitatom el azt, hogy óriási szép borok vannak máshol is, de a magyar borkultúra olyan szépen fejlődött a minőség irányába, hogy ár-érték arányban a magyar borok verhetetlenek. Ezen túlmenően sok éve az aszút ismeri mindenki, ahogy én is ismertem, de az nem a mindennapok bora, egy megfelelő alkalomhoz, egy aperitifnek vagy desszertnek pont jó, de minden nap iszogatni nem lehet, túl sok. 10-20 éve még nem nagyon hallottam a tokaji szárazborokról, biztos hogy voltak, de nem volt jellemző. Az elmúlt jópár évben felfedeztem, hogy tokajban vannak szárazborok is. És ezek a szárazborok nekem sokkal jobban tetszenek bárminél. Azóta a felfedezés óta azt kell hogy mondjam, elmentem a fehérborok irányába.

Régebben megkérdezték, hogy milyen bort szeretek. Mindig azt mondtam, hogy vörös, fehér, édes, ez mindig alkalomfüggő, évszakfüggő, napszakfüggő, ételfüggő, hangulatfüggő. Nyáron egy könnyed rozé, télen a kandalló mellett egy testes vörös. Ha ma valaki megkérdi, hogy milyen borokat kedvelek, ugyanezt el tudom mondani, de annyi kitétellel, hogy ha lehet egy testesebb, izgalmasabb, ásványosabb, vastagabb fehérbor felé nyúlok. Ha egy tartalmas bort szeretnék inni, egy tokaji furmint vagy hárslevelű, netalán a kettő küvéje, esetleg egy száraz sárgamuskotály, ezek amik most igazán nagyon közel állnak hozzám, és ezek fogynak most legjobban. És válaszolva a kérdésre, innen jön Mád, hiszen úgy gondolom, hogy ez a tokaji borvidék boros központja, ahol talán a legszebb dűlők vannak, és ez a terület adja talán a legszebb borokat. Vannak persze nagyon szép borok Tokaj többi részén is, de koncentráltan, ha a borvidékről beszélünk, Mád villan be. Ettől kezdve a dolog egyenesen megy, ha Tokajba látogatunk barátokkal vagy külföldi vendégekkel, akkor az első számú célpont, és a központ Mád.

Mi fogott meg Mádban?

Alapvetően a borok. Hiába szép egy falu, attól még nem megyek oda én, mint boros ember borozni, ha nincsenek ott jó borok. Ért már óriási csalódás külföldön, amikor odautazva nem lehetett a híres borvidék borát méltó módon megismerni. Magyarországon Mádon, Villányban vagy Szekszárdon vannak borospincék, hangulat, miliő. Mád kultúrált település, van egy jó hangulata, és ami tetszik, hogy nagyon sok jó borászat van koncentráltan, sétaútnyi távolságra, ami nagy előny. Ezt kiegészítik szép apartmanok, szálloda, és megtalálni a gasztronómiát is, így az igényes borkedvelő megkap mindent egyben.

A település eseményein gyakori vendég vagy, a Tokaji Borbarátnők Bálján is részt vettél.

Bármikor boldogan megyünk, ha megtisztelnek azzal hogy meghívnak. Az ilyen rendezvény egy ébresztőkürt azoknak akik nem tudják, hogy van bor és van Tokaj. Mézesmadzag, ami rabul ejti az embert, és a barátainak is elmeséli az élményt, így nagyon fontos. Aki benne van annak pedig szinten tartja a figyelmét, pörgést ad. Aki nem szervez hasonlókat, elfelejtődhet, kieshet a vérkeringésből, még ha nem is azonnal. Magyarország színvonala megegyezik a világszínvonallal, így elég ezt fenntartani.

Mit gondolsz a fő fajtánkról, a furmintról?

Elfogult vagyok. A világ legszebb fehérbora. Mióta megismertem, minden fehérborban ezt keresem. Persze meg tudok inni szívesen más finom bort is, de a furmint kereksége, ásványossága, elképesztően színes ízvilága az a komplex, izgalmas élmény, amit nekem fehérborban ilyen szinten nem nyújt más. Ha vissza kell nyúlni az origóhoz, hogy ma este mit igyunk, akkor a furmint mindenek előtt áll. És rögtön ott van mellette, ha nem egy polcon, a nagyon finom furmint-hárslevelű küvék, amik ugyanolyan színesek, szépek, gazdagok tudnak lenni, picit kerekebb, behízelgőbb karakterrel, mint a furmint tisztán. A furmintot én úgy hívom, hogy tökös, férfias bor. Szlovéniában, Jeruzsálemben is borlovag vagyok, ismerem a borvidékeiket, a Sipon fajtát - ahogy ők hívják a furmintot, de ha nem mondják, én nem ismerek rá. Korrekt bor, de nem összemérhető a tokaji furminttal. Vagyok akkora gazember, hogy mindig viszek magammal magyar bort, általában aszút és furmintot, és amikor megmutatom, mindig elakad a lélegzet. Az adottságok, a talaj a fekvés, a technológia ami kialakult hozzá több száz év alatt, az egyedülálló, világcsoda, azt kell hogy mondjam. Nagyon sok édesbort kóstoltam a világban, de az hogy egy édesbor ásványokkal, savakkal megtámasztva ilyen komplex legyen, ezt csak Tokaj tudja, de cáfolj meg!

Nemcsak az egyik leghíresebb magyar, de bornagykövetünk is vagy gyakorlatilag.

A magyar borászok nagyot alkotnak, és az ár-érték arányuk hihetetlen: a magyar ember nem is tudja mennyire szerencsés, hogy ilyen minőségű borokat tud kóstolni ilyen áron. Mennyiségben nem tudjuk felvenni a versenyt, de azt a szűk réteget kell megcéloznunk, aki keresi a minőséget és a különlegességet, mert ennek a piacnak lenne jó beszállítója Magyarország.

Te találkozol ilyen emberekkel napi mint nap, szerinted tehát létezik ilyen piac?

Mivel szeretem, és látom az értékét, nem tudom megállni, hogy ha külföldi van nálunk, ne csak magyar bort igyunk. Egyik ámulatból a másikba esnek, nem győznek cuppogni és csettintgetni, nem is gondolták volna, hogy ilyenek vannak. Próbálom felrázni őket, a francia hegemóniát kicsit átgyúrni azzal, hogy kóstoltatom velük a hazait, és el vannak ájulva, az áron is. Büszkeséggel is tölt el nyilván, és nem tudom megállni, hogy megmutassam. Igazából nem önös érdek, hiszen ha a magyar borokat népszerűsítem, és egyre több külföldi veszi, felmegy az ára. Ha önző lennék eltitkolnám, hogy itt ilyen szép borok vannak, mert több maradna nekünk.

Tokaj-Hegyalja 15 éves világörökségi címe mit jelent neked?

Nekem az ugrik be, hogy helyén van, ez így van rendben, nem is lehetne másképp. Ha nem lenne az, akkor csodálkoznék és háborognék.

Hatalmas rálátásod van a világra, véleményed szerint miben fejlődhetnénk?

Mindig lehet jobb, de itthon a legjobb. Tudnánk fejlődni, de bejárva a világ boros helyeit, néhány helytől eltekintve a mi borvidékeinkhez hasonló nem sok van. A vendégek mindig el vannak hűlve, őszintén értékelik a kedves pincéket, a minőségi borokat. Nálunk lehet jó helyi borokat kóstolni, és ez a világban nem gyakori. Hangárokban tömegtermelnek, munkaidőben fogadnak, vagy akkor sem, a túrákon csokigyárat és sörgyárat mutogatnak, kihalt a vidék, bort csak a bárban és a hotelben adnak, olykor nem is helyit. Itthon a borok és a borkultúra fejlődésével divat lett a téma, társaságban előnyt jelent érteni hozzá. Ami nagyon fontos, a fiatalok körében is népszerűek a minőségi magyar borok, és ez nagyon tetszik, ahogy az is, hogy kulturáltan isznak. A divathullámok vonzók, mert az emberek többet vesznek, ha maradékcukros egy bor, de akkor nekem nem lesz mit inni. A divat nem tudom honnan jön, de a felelősség fontos. Hasonlóan a médiához, az emberek arra szoknak rá amit adnak nekik, így a gagyit nem szabad beengedni, nevelni érdemes a közönséget. Alakítsuk az ízlést, ne ugorjunk az első divatvágányra. Legyen választék, hadd döntsön a fogyasztó.